Igen. Van ilyen. Fesztivál depresszió. Egy napja van vége a Fishing On Orfűnek és nem tudok mit kezdeni az irodában a szódával, nem olyan az íze... persze, hiszen hiányzik belőle a bor.
4 nap tele zenével, finom borokkal, jófej emberekkel, csodás tájjal. Rengeteg koncert, új zenekarok, régi számok felfedezése, ismeretlen ismerősök és JÓ IDŐ!
Persze berekedtem, persze leégtem, persze nekimentem egy fának és feltörte a szandál a lábam, csupa fesztivál betegség, a szervezet már nehezebben regenerálódik ebben a korban, :) de visszamennék.
Minden fesztivállal egyre tapasztaltabb leszek.
Mit szeretek a fishingben?
Fizethetek készpénzzel. Szuper a borfalu kínálata, pont jó a hotdog a sarkon. A zenekarok buliznak velünk az Unicum sátorban, együtt úsztam a halakkal a kistóban (blöahhh), olvashatatlan üzeneteket írok és nincs, nem mindig van térerő. Pont elég színpad van. Sosem veszem meg időben a jegyet. Idén pld Kispál köszöntőjét a műsorfüzetben.
Például ezt a számot újra nagyon szerettem, a Vylyan pincészet és a Heiman pincészet alpolgármestereit, kizárólag roséból, a csirkés lepényt hajnalban. (Köszi Gergő!) Hogy minden koncert előtt szólt a Ria Ria Hungária (Köszi EB, az éjjel tényleg soha nem ért véget). Meg szerettem mindenkit, mert fesztivál, ez az érzést a karszalaggal rákötik a kezemre. Ez a kis fesztivál három éve belopta magát a szívembe az első Kispál koncerttel, meg Orfűvel.
Most meg itt vagyok, a városban, hetven fok van, sehol a kistó, sima a szóda, nem úgy szól a zene, csak valami őrült tüntet egyedül az iroda ablakában, karszalag nélkül is beengedtek dolgozni. Hámlik az orrom és indokolatlanul gyorsan kapok kaját az étteremben. Nem zümmög légy a szobában és rendes kávét adnak. Tényleg aludtam vagy hat órát és terasz sincs kilátással. Kevés a jófej ember körülöttem és teljesen sík a terep...
Jó lenne, ha valaki írna egy számot a fesztivál depresszióról...
Most épp hulla vagyok, de mi is lesz a következő?
EFOTT?
Na, azt is nagyon szeretem.
