Képzeld, már nem érdekel, ha egy nálam fiatalabb, de magasabb pozícióban lévő nő hányaveti könnyedséggel adja tudtomra, hogy dugott a szobában ülő úriemberrel. Majdnem én is dugtam, de nem volt elég farka ahhoz. Az efféle játszmák meghatottak régebben, fel is idegesítettek, de ma csak arra gondolok, hogy évek múlva, amikor majd vele ugyanezt fogja csinálni egy ugyanő, csak arra fog gondolni, hogy mennyivel bölcsebb lett volna, ha hallgat. Akkor már késő lesz.
Képzeld, már nm töröm magam azon, hogy állandóan elérhető legyek, még ebédidőben is, hanem szépen kinyomom a telefonom és magamra szánom az ebédidőt.Ami ebben érdekes, hogy mindezt lelkiismeret-furdalás nélkül teszem meg és még büszke is vagyok magamra. Nem volt ez mindig így.
Képzeld, hogy 3000 kilométert vezettem az elmúlt két hónapban, de még mindig összeszorul a gyomrom, ha az Astoriánál jobbra fordulok az Erzsébet híd felé.Arról ne is beszéljünk, hogy rettegek, hogy összetörik az autó és nem az én hibám lesz.
Képzeld, hogy vettem egy negyedik zárat (igen negyedik zárat) is a bicajomra, egy u lakatot és egy éjszakára lent mertem hagyni a cangát a lépcsőházban. Majdnem jól is aludtam.
Képzeld, 31 éves vagyok és nem volt még Sziget hetijegyem, csak a Magyar Dal napjára látogattam el kétszer. Nem is vásárolnék jegyet.
Képzeld, rám bíztak egy három évest, akit egészen Budapestig szállítottam és tündérien viselte és ez a bizalom nagyon sokat jelent nekem. Mondanám, hogy bőgtem, de csak majdnem.
Képzeld, végtelenül fontosak nekem a barátaim és nem tudok elég hálás lenni, hogy vannak, még egy órára is képes vagyok megállni, hogy beszélgessek velük. Szeretném azt hinni igaz barátok.
Képzeld, szeretném, ha az a terv, amit mindenkinek mesélek a munkámról valóra is válna és nem csak máz lenne. Ó, adná az Ég, Ó, adná az Ég!
És végül képzeld, szeretném azt hinni, harminc felett őszintén, hogy meg merem majd mondani két nem randi után, hogy köszönöm, sok barátom van már, nem szeretnék barátkozni, én férfit keresek magam mellé, egy társat az élethez.
