A mai vasárnap délután például arra volt jó, hogy ilyen apró cseprő dolgokat figyeljek meg magamon. Például azt, hogyan teregetek. Nincs abban semmi különös, ahogyan teregetek, de izgalmas elképzelni, hogy hogyan viszonyulnék hozzá, ha valaki más teregetne (ha teregetne)....Aztán mosogattam, (a mosogatás nekem olyan relax dolog) mosogatás közben is van egy rendszerem, egy rendszerem, amit részben édesanyától tanultam, részben pedig a logika az évek és a rutin alakított ki.
Nem vagyok egy pedáns típus. Néha rám jön és akkor nagyon rendet rakok, amit aztán őrzök pár percig. A ház van értem, és a tárgyak (persze vigyázok rájuk, meg minden), nem én vagyok azért, hogy folyton rend legyen és tisztaság és pedantéria. A logika és a praktikum elvei vezetnek. Mondjuk 70/30 arányban vagy 60/40 ...
Tudom, hogy természetes lesz, tudom, hogy nem lesz kérdés és nem lesz feszültség, mert ha van, akkor az már régen rossz, de mégis félelem van bennem, vagy inkább tartás, vagy félelemmel vegyes kíváncsiság és várakozás, hogy mennyit kell majd magamból feladnom és (közel-távol senki, aki miatt ezen el kellene gondolkodnom), mennyit kell, vagy inkább miben alkalmazkodni....
Régóta vagyok egyedül, túl régóta, de voltam kollégista, nem az alkalmazkodás riaszt, tántorít, (nem tudok finomabb szót), hanem a történetek, amiket mesélnek hosszú ideig tartó együttélések utáni szabadulásokból.
Azok a történekek riasztanak, ahol a gyors összeköltözés "betegségei" már házasság és gyerek után ütköznek ki.
Azok a történetek döbbentenek meg, ahol az egyik vagy a másik fél addigi, magányos személyiségének meghatározó részét adta fel, vagy változtatta meg.
Nem tudom eldönteni sokszor, hogy csodálom, vagy ostobának és gyengének tartom őket.
30 felett őszintén
Hiába vannak elképzeléseim, hogy mi az, amit biztosan nem, a saját hibáimat kell elkövetnem,
a saját nemeimet kell majd kimondanom és nekem kell majd igába hajtani a fejem, ha úgy érzem kompromisszumot érdemel vagy követel a helyzet. Csak reménykedni tudok benne, hogy észre sem fogom venni a változást, és az áldozat nem lesz áldozat.
