Igen, minden ítélkezőnek és pasival rendelkező barátnőnek igaza van, az én hibám. Vállalom, ha csak
barátság extrákkal, akkor az csak barátság extrákkal és akkor az az én bajom, hogy nem vitatkozunk reggel azon, hogy ki nem húzta fel az órát, vagy hogy miért fogyott el a wc-papír megint, mert mi ilyenen nem vitatkozunk, mi csak olyanon vitatkozunk, hogy szex előtt vagy után nézzünk-e filmet és hogy sushit rendeljen vacsorára (mert nem én főzök), vagy pizzát és hogy a wasabit nem ehetem le a testéről, mert kurvára csíp. Lehet, hogy ezek nem is viták, csak évődések szex előtt vagy szex után. Aztán mindenki éli a saját életét. Én dolgozni megyek, Ő dolgozni megy.
De barátság extrákkal ide vagy oda, ha megőrülök és valami nagyon fáj, akkor megírom, ő megvigasztal, mondjuk a maga sajátos paraszt módján, de ja.
Amikor nem tudok megoldani egy problémát, akkor kocsiba ül és jön, megoldjuk. Én meg hálás vagyok. Nem a testemmel, a lelkemmel. Meg persze a testemmel is, amikor nekem jó, amikor nekem is hiányzik, hogy kiskifli és nagykifli.
Az én hibám, ha friends with benefits és tudom, hogy nem Justin Timberlake és én sem vagyok Mila Kunis, bár a humorunk hasonló, nem lesz flashmob és nem lesz pályaudvari lánykérés sem...
De fontos nekem. A barátságunk. Meg az extrák is, azok nélküle is fontosak.
Kiegészítés:
30 felett őszintén.
Két szex-szűkös év után, csak javasolni tudom az extrákkal ellátott barátságot. Főleg azoknak, akiknek fontos a biztonság és mégis mernek kockáztatni. Lehet nem múlik el seb nélkül a viszony, de véleményem szerint a mély barátságok (és ugye tudni vélik, hogy férfi és nő között olyan nincsen) túlélik a ritkás, vagy gyakori szexet is.
