Van nekem egy másik blogom, (10 éve) ahol írtam már az életemben résztvevő férfiakról történeteket. Szépeket is, csúnyákat is. Akkor magára ismerve megkérdezte tőlem az éppen érintett, hogy ezt mégis hogyan gondolom és nem gondolom, hogy meg kellene, kellett volna kérdeznem Őt is arról, hogy megírom a vélt vagy valós sérelmeimet.
Akkor is, (mint ahogy azóta is) magamra vettem, megszeppentem, elbizonytalanodtam és el is gondolkodtam rajta, hogy de lehet, hogy nem szabadott volna...Újra olvastam, egyszer, kétszer, százszor, közben átéltem a fájdalmakat (mert az örömteli írások miatt senki nem reklamált - érdekes).
Aztán felszívtam magam, mi az hogy számon kérsz? Benne van a neved? Benne van valami, amiből egyértelműen Rád lehet ismerni? Van bármi abban, amit írtam, ami nem úgy történt?
Akkor köszönöm szépen, az én életem, az én érzéseim és sajnos ezt csak pár éve tudom, hogy ÉRZÉSEKKEL NEM VITATKOZUNK! Tehát akkor az írás marad az interneten, az írás marad az életemben, az érzések maradnak Veled kapcsolatban és majd elmúlnak, vagy megfakulnak, vagy akármi, de engedtessék már meg nekem, hogy kiírjam magamból álnevekkel, álhelyszínekkel, de megfogalmazva minden történetemet. Köszönöm szépen.
Ez az egész csak onnan jutott eszembe, hogy történetek tömkelege és párhuzamos vonalak kavarognak a fejemben és nem tudom hogyan írjam meg píszín. (!) Mert meg kell írnom, meg akarom írni, hátha akkor helyére kerülnek a mozaikok és el tudok majd aludni rendesen. Hogyan írjam meg úgy, hogy ne bántsam meg, ne veszítsem el, ne kombináljam túl? Hogyan írjam meg úgy, hogy igazán és őszintén és folyamatában? Hogyan?
Kérdezzem meg, hogy nem zavar, ha verset, novellát, blogbejegyzést írok Rólad/Neked?
Vagy csak reménykedjem abban, hogy úgysem olvassa, mert ki szólna neki, hogy egyébként 10 éve van egy ilyen mániám és néha áldozatul esnek neki pasik, de nem kell aggódni, csak az arra érdemeseknek nyitok lapot. Na például ez egy jó mérce. Ugye?
Szóval éppen ez az Őszinte dilemmám van harminc felett és akkor most, hogy leírtam már rajzolódik is ki a vonal, a verses, novellás, blogbejegyzéses...
