Aztán tessék, belekérdezett. Ő is.
Hogy és ha ilyen régóta nincsen senkim,
akkor azért egy laza szexpartner csak van?
Ilyenkor, mint kardot rántom elő a szarkazmust:
Nem, öt éve nem nyúlt hozzám senki!
Viccelek, akkor nyilván már diliházba zártak volna, de természetesen voltak kemény évek.
Kemény nélkülözés(ek) is és kemény csapongó évek is. Az idei vegyes. Nélkülözve csapongó.
Erős kezdés után, hirtelen visszaesés.
De ha nem tudná, akkor ezúton is szeretném megköszönni az EXTRÁKKAL is ellátott barátságunkat, Neki,mert hát ki tudja merre sodor bennünket a ..valami, de Vele extrákból sosem volt hiány és meg kell vallani, hogy magasat kell ugrania ezen a téren követőjének/követőinek.
És, hát szurkolok a boldogságodhoz, meg még inkább szurkolok az enyémhez.
Szex, szex, szex...olvasom, hogy mostanában minden erről szól,
meg el lehet adni vele csokit, telefont, parfümöt, kávét, meg mindent.
Igen, tapasztalataim szerint lehet megoldás a szex sok esetben. Meg lezárás is,
vagy konfliktusok forrása is; például a hiánya, na az mindenképp. Lehet érzelmektől mentesen is.
Vagy belekeveredve előtte, vagy utána. Lehet őrült vágyakozás, ami sosem teljesedik be,
lehet kiábrándulás, lehet visszatérő gesztus és még annyi minden más is, lehet félreértés,
vicc, játék, de legjobb esetben mégis csak szerelem...
S harminc felett őszintén nem vágyom már laza szexpartnerre, egy éjszakásakra sem.
Mert egy éjszaka alatt nem tanulja meg a testem minden rezdülését és bár nem vetem meg
a mennyiséget (habzsolom az élvezeteket) de a minőség hosszútávon mindvégig fontosabb.
Hogyan vágyakozik utánad, hogy nyúl hozzád. Figyelmes marad-e, nyitva van a szeme,
vagy csukva, szenvedélyes, vagy kötelességtudó, hogy megújul-e, vagy biztonsági játékos,
hogy néma levente vagy beszédes, hogy huncut vagy komoly...
