A hétköznapi főiskolás bulik után péntek reggel nyolcra előadásra jártam. Kávéval, sok kávéval, aztán aznap este is partiztunk és ez így ment féléveken keresztül.
Az éjjeli munka, szórakozás, beszélgetés az én időm. Bagoly vagyok.
Nagyon messze a pacsirtaságtól, bár mostanában egészen sokszor merültem el a korai kelés örömében, de ugye a korai kelés korai fekvést kíván...
Abban meg fejlődnöm kell.
Életem helyzete (no pasi) éppen engedi, és eredményezi, hogy mindenféle programokon vegyek részt, koncertek, mozi, színház hétköznapi találkozások, persze mindezt valahol a 'hol találhat rám az igazi, vagy a pont megfelel' reményében is.
Szóval ezek a hajnalig tartó, megerőltető programok azt eredményezik, hogy sosem vagyok kipihent. Alig szánok időt magamra és azt eredményezik, hogy egy átborozott éjszaka után, bármennyire is érdekfeszítő a téma, a fél három-három már nagyon késői fekvés, hogy másnap egész nap aktívan figyeljek és feladatokat oldjak meg.
Régen minden jobb volt!
#harmincfelettőszintén: Ha másnap fontos találkozó, határidő van, akkor inkább tedd vissza azt a palack bort a polcra a boltban....
