Messziről kezdem.
Engem mindig nagyon mosolygós,
vidám embernek tartottak. Alapjában véve kedves, türelmes és vidám természetnek
ismertek. Boldog voltam, úgy mindig. Vagyis sosem gondolkodtam el rajta, hogy
most boldog vagyok-e éppen, mert az voltam. Aztán valami eltört, és ez a meleg,
puha érzés nem volt állandó, sőt, megkockáztatom, hogy nem is akartam érezni,
mert jó volt azon keseregni, hogy merre járhat a boldogság.
Nem tudom meddig tarthatott ez az
állapot, csak a visszajelzésekre emlékszem. „Te nem ilyen voltál! Most miért
nem vagy kedves? Megöregedtél. Nagyon rosszul vagy? Fáradt vagy? Sajnáljuk,
hogy nem mosolyogsz.” A hirtelen rácsodálkozásnak és az őszinte meglepődésnek
voltak köszönhetőek ezek a mondatok, mert valójában valahol mindenki mögém
akart látni, vagy belém. A kedvencem a fejelfordítós vállsimogatások voltak,
vagy a szemösszeszorítós kézfogások. A gesztusok elárulták az együttérzést és a
tehetetlenséget.
Mostanában sem érzem konstans a
boldogságot, inkább hálát, azt minden nap. Hálás vagyok, hogy szabad akaratom
van, hogy szerető családom van és mindenünk megvan. Hálás vagyok, hogy vannak
céljaim, és hogy igazán tudok örülni az apró dolgoknak is. Hálás vagyok, hogy
rengeteg barátom van és számíthatok rájuk. Hálás vagyok az őszinte barátságokért.
Hogy hol találom meg a
boldogságot ma? Amikor egy barátom elmeséli, hogy a második babájukat várja,
amikor zenélni látom a keresztfiam, amikor a testvérem indul egy táncversenyen,
amikor sikerül elérni a háromezredik lájkot a facebook page-en…
Amikor állok az A38 hajó koncerttermének közepén,
Sena énekel, körülöttem mindenféle korosztályból táncoló emberek és a zongoraszólótól legszívesebben
sírva fakadnék, annyira gyönyörű és Sena megénekelteti a közönséget és akkor
libabőrös leszek és érzem, hogy ez nagyon hosszú boldogság pillanat volt.
Olyan ez, mint a drog, állsz a
koncertteremben és kizárod a külvilágot, mert annyira jó és
megmagyarázhatatlan, hogy ez az érzés miért akkor és ott tör rád. Máskor, ilyen
esetekben szeretnéd, ha a pillanat örökké tartana, vagy legalább megismételhető
lenne, de én tegnap este csak arra tudtam gondolni, hogy ITT és MOST nagyon
boldog vagyok, megmagyarázhatatlanul boldog.
Nem tudom van-e boldogságmérő
eszköz, de a fejemben elképzeltem egyet. Olyan lehetne, mint egy szonda, az
ember belefújna egyet és a boldogságmérő megmutatná, hogy magadhoz képest
mennyire vagy boldog – tegyük fel, hogy tegnap este megfújtam ezt a
boldogság-szondát: Kiakadt.
Kedves Jávor!
Köszönöm Neked a Random Tripet és
hogy kedd esténként lehetőségem van ilyen hosszú és megismételhetetlen
pillanatokra.
Hálás vagyok.
