Családi ünnepek.
Harminc felett őszintén, egyedül nem könnyűek ezek az ünnepek.
Gyerek vagy, a figyelem középpontjában.
Felnőtt vagy, mert figyelnek a szavadra, de egyedül ez mit sem ér.
Ha lenne melletted valaki, aki meginná a pálinkát, aki bele tudna szólni a politikába,
aki megenné a maradék sonkát, aki éjszaka ott szuszogna melletted, amikor a pohár vizet keresed...
ott lenne, amikor a szomszéd Gizi néni megkérdezi, hogy mi a helyzet,
ott lenne, amikor a sarki abcben összefutsz a gimnáziumi szerelmeddel,
ott lenne, amikor a romantikus ünnepi filmek mennek a tv-ben,
ott lenne, amikor a nagynéni megkérdezi, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel
és ott lenne, amikor a családnál felhőtlenül töltöd el a napokat, mert éppen ezeket a
pillanatokat akarod megosztani azokkal, akiket szeretsz, például vele is és fontos
neked is és neki is, hogy ilyenkor is együtt legyetek.
Mert pont annyira lesz jó kiikszelni az összes témát a bingóban,
mint a barátokkal sörözni aztán és pont annyira jó összebújni egy vendégágyon,
mint otthon.
De egyedül nehéz. Egyedül nehéz elképzelni azt, hogy ez majd lesz másképpen és
persze, hogy lesz, hiszen az nem lehet, hogy nálad sokkal rondább és butább és hisztisebb
és savanyúbb nőknek is...
De persze, lehet...
Az irigység nem segít.
De a gonosz megjegyzések olykor-olykor hoznak enyhülést a magányban,
meg a válási statisztikák és a vidéki pletykák....
