Ezt a posztot nem fogom túldimenzionálni, mert hajnali fél kettő van és mert egyszerűségében is borzalmasan nyálas, de hát ennek a blognak van valami olyan utalása, hogy 30 felett őszintén...
Szóval bőgök filmeken, és már nem csak akkor, amikor PMS van, hanem akkor is, ha belegondolok, hogy a filmnek mögöttes jelentéstartalma is van. Ma például az Interstelláron, bár a majdnem három órás filmet azért végig pörgettem, de egy-egy párbeszédet elkaptam benne.
Nem csak azért, mert Nagy Ervin volt az amúgy is szexi Matthew McConaughey hangja, hanem mert egy péntek estét két félig megnézett filmre nem lehet elpazarolni. (Előtte az Éjjeli férget kezdtem el, de aztán a család leszavazta)
A végére elérzékenyültem.
Jó, lehet, hogy ez azért van, mert már nem csak azokat a filmeket nézem meg, amiben Freddie Prinze Jr. is szerepel, hanem inkább azokat a filmeket nézem meg, amik 8.0 feletti értéket kaptak az IMDB-n.
De mégis szívszorító, hogy fekete-lyukon és tér-idő egyenleteken át egy sci-fiben a fiatal özvegy apa ül a kilencven éves lányának halálos ágyánál....
Borzongató kép volt.
Mert egy apa megtartja, amit ígért = A szeretet az ötödik dimenzió!
