2017. február 1., szerda

"Veszek neked egy ébresztőórát!"

A napokban résztvevő voltam egy tréningen, ahol sokat beszélgettünk a Z generációról, és emlegették a kollégák Simon Sinek interjúját a dolgozó Y generációról.
Megnéztem.
Elindított bennem ezt-azt.

Y generáció vagyok. Születésileg mindenképp, neveltetésben ebben az országban ez a korosztály szerintem máshol, máshogyan van jelen,mint a "szabadabb nyugaton" 
Nem mindennel értek egyet.Munka fronton nem érzem magam lustának, persze kell az inspiráló vezető és néhány gondolata pontosan illik a saját önéletrajzom elején megfogalmazott karrier célomhoz: "Szívesen lennék egy dinamikus csapat tagja, ahol nem csak számítanak a szakértelmemre,
véleményemre és tapasztalatimra, de alkotó részese lehetek. Olyan munkahelyet keresek, ahol kamatoztatni tudom kapcsolati tőkémet, használni szervezői készségemet. és tréneri tapasztalataimat." Ez a rész komolyan megdobogtatta a szívem. 

De a telefonos részben teljesen igaza van. Igazi függő vagyok. Lassan meg is próbálom ezt beszélgetési jelenlétben visszaszorítani majd. (Remélem.) 

Ám! Az is egy visszajelzés, hogy vannak olyan találkozások, beszélgetések, hogy eszembe sem jut elővenni a telefonomat és megnézni, babrálni. 

Az ilyen beszélgetések jó szűrők számomra, ahol nem is akarom megnézni, hogy mi történhetett máshol a világban,mert éppen abban a dimenzióban létezem.

Illetve van a másik oldal, az általam nagyon szeretett beszélgetőpartnerek, akik előtt merek annyira gyenge és esetlen lenni, hogy társaságukban áldozok ennek a függőségemnek.
Tőlük innen és ezúton kérek elnézést. Erre igyekszem majd figyelni. 

Visszatérve az előadásra. Simon Sinek arany körök, vagy hogyan ösztönöznek cselekvésre a nagy vezetők előadása volt az első TED videó, amit életemben látnak. Meg is határozott, meg is változtatott. 

Ez a videó is. 

Köszönöm.