Jom kippur.
Két nap, amikor kiengesztelheted azokat, akiket megbántottál és
lehetőséged van megbocsájtani azoknak, akik téged bántottak meg.
Egy RESET gomb, hogy új lappal kezdődjön az ősz.
Valahogy minden évben "jókor jön" ez az ünnep.
Bocs mindenkitől, akit megbántottam volna!
Tudom, tudom jóvá is kell tenni. Szóljatok és így lesz.
A megbocsájtással van több dolgom.
De azt hiszem ehhez nem böjtöltem ki magam rendesen.
Ez az ünnep jó alkalom arra, hogy karácsony előtt
felgöngyölítsük a családi veszekedéseket, a baráti nézeteltéréseket,
a munkatársi összetűzéseket.
Elgondolkodhatunk azon, hogy valóban megéri-e
vitázni, vagy meghallgattuk-e a másik álláspontját is,
odafigyeltem-e, amikor az érveit mondta, vagy a hirtelen
dühtől nem is hallottam, hogy mi miért történt.
A napokban konfliktuskezelés tréninget tartottunk.
Sok esetben nem tudok azonosulni a konfliktuskezelés elméleteivel,
mert minden kapcsolat más és más és ahol nem csak az észérvek, érvek ütköznek,
hanem az érzelem is befolyásolja a konfliktust, ott nem lehet sémák alapján megoldást
találni.
Hiszen gondoljunk csak bele, hogy egy szimpla késés alkalmával is máshogyan reagálunk
ha egy üzleti partner érkezik késve, vagy, ha a kedvesünk, családtagunk érkezik késve.
Erősebbek az érzelmek, indulatok.
Jellemzően (nem minden esetben) ingerültebbek vagyunk, személyes támadásnak vesszük
az érzelmileg hozzánk közelebb állótól a pontatlanságot és elnézőbbek vagyunk azokkal,
akik semlegesek számunkra.
Nem szeretném kibeszélni a tréningen résztvevőket, de amikor megkérdeztük, hogy mi a motivációjuk, miért választották a konfliktuskezelési tréninget bármely másik helyett, jellemzően technikákat, megoldásokat szerettek volna kapni, hogy hogyan kezeljék a családi nézeteltéréseket,
konfliktusokat.
A nap végére kiderült, hogy sokszor meg sem hallgatják egymást igazán, vagy nem beszélik meg a konfliktust, nem közelítik álláspontjaikat, csak dacosan elfordulnak egymástól, duzzognak, nem beszélnek és így esélyük sincs a kiengesztelődésre, a megbocsájtásra. Hiányoznak az ünnepi asztaloktól, vagy egymás életéből, amikor sokkal könnyebb lenne együtt megoldani a problémákat, kifesteni a garázst, vagy megjavítani egy hűtőt, esetleg felásni a kertet.
A nagyon hosszú nap utolsó része a visszajelzés volt, amikor megkérdeztük a résztvevőket, hogy mit visznek haza. Egy-egy technikát, stílust, a kitöltött teszt eredményét említették, de egy-két résztvevő jelezte, hogy újra leül a családtagokkal és nézőpontot vált. Nem csak jelen van és duzzog, de meg is hallja a másik álláspontját.
Nagy tanulság volt nekem is a résztvevők AHA élménye és rádöbbentett arra is, hogy kikkel vagyok elkerülő, alkalmazkodó, versengő, problémamegoldó vagy kompromisszumkereső...
Az első lépés megtétele a legnehezebb, erre (is) jó ez az ünnep, függetlenül attól, hogy saját vallás-e vagy másé.
Egy dedikált nap a bocsánatra és megbocsájtásra.
Egy kis segítség: Konfliktuskezelés
