Nem, ez nem igaz. Direkt nem írtam, mert megbeszéltük, hogy a "semmiértelmének" úgy több értelme lesz, ha békén hagyjuk egymást és akkor egyszer talán majd valahogy magától megoldódik, mert ugye nincsenek véletlenek, és mi stílusosan egy könyv lapjai vagyunk, csak azt nem tudni még, hogy tragédia vagy komédia, mindenesetre orosz regényekben van ilyen hosszú vágyódás, sóvárgás és csendes szenvedés.
Elfelejtettem írni ... bevásárlólistát.
Pedig ha éhesen megyek a boltba, akkor mindent megveszek. Tudom, hogy a papíron, amire firkálgattam volt még valami a két tétel után, persze a három, de mi lehetett mellé írva? Hihetetlen, hogy amit nem írok fel, azt teljesen elfelejtem. Kivéve téged, te valahogy cetli nélkül, soron kívül is eszembe jutsz és bár ne tennéd, hiszen olyan felfoghatatlan és olyan felesleges.
Elfelejtettem írni ... útvonaltervet.
A GPS megszűnt, lemerült a telefon. Marad a szokásos útvonal a dugóval, igazán megismerkedhetnék új utcákkal is. Marad a megszokás, mint a WestEndben a vízesés, mert oda csak odatalálok, ha már eltűntek a terekről az órák a Moszkváról is a Nyugatitól is, bár már Moszkva is eltűnt. Elvitte a Széll. De nem hiszem el, hogy 14 éve élek Pesten, de még ma is percekig állok a Nyugatinál, hogy kitaláljam merre kell feljönni a metróból.
Elfelejtettem írni ... választ.
Emailt, messengert, smst. Azzal a szöveggel, hogy persze találkozzunk és kölcsön adom, átviszem, megoldom, elteszem, megkérdezem, kiszínezem. Igen, ingyen is. Nem. Nem felejtettem el, csak kurvára nem is akartam válaszolni. Nem akarta megmondani, hogy nem. Nem tudtam megmondani, hogy nem, mert attól félek, hogy elszakad, eltörik, nem lesz jó, nemet mondd, sírni fogsz, egyedül maradok.
Elfelejtettem írni...
Úgy egyébként, mert elfelejtettem olvasni is.
Elfelejtettem írni szavakat egymás után, ami történetté kerekedne őszinte történetté. Mert ebben az egyben nem lehetek őszinte, mert nem találkozhatunk, mert ha találkozunk, akkor nem tudom mi történne és ez a bizonytalanság bénít meg és lehet, hogy Te évek óta szeretsz, de én meg mást szeretek évek óta vagy minden évben mást szeretek és nekik sem mondom meg, nekik sem mondtam meg, mert foglaltak, házasok, vagy nem hiszem el, hittem el, hogy ők is érdeklődhetnek irántam, vagy ez normális, nem mondjuk el egymásnak, csak évek múlva, mikor már úgyis mindegy, és így éldegélünk egymás mellett.Csendben, némán, szerelmesen, reménytelenül.
Elfelejtettem írni...és ez látszik is.
Utóirat:
Nem bírtam ki, mégis írtam.
Aztán persze egy jót sírtam.
Pedig rögtön válaszoltál,
ó, de milyen szépet írtál.
minden sokkal könnyebb volna.
2023.05.23.
