"Már nem emlékezem telefonszámára. Csak arra emlékezem, hogy volt egy fekete kalapja, barna tollal. Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Homályosan emlékezem szeme színére, mosolyára, egészen halványan bőre illatára is. Emlékezem a fájdalomra, melyet okozott; de csak úgy, mint ahogy egy régi haláleset fájdalmára emlékezik az ember. Emlékezem az örömre is, melyet kaptam tőle; de csak úgy, mint ahogy egy régi, bőséges lakomára emlékezünk, lakomára és dőzsölésre, melynek fogásait már elfelejtettük. Minderre emlékezem, halványan. De telefonszámára, melyet néhány esztendő előtt még oly gépiesen tudtam, mint ahogy az ember a kötőszavakat ismeri, nem emlékezem többé. Így halunk meg egymás számára. Először egy telefonszám hal meg. Aztán egy illat emléke. Aztán a test, melyhez a telefonszám és az illat tartozott. Aztán minden. "
Igazából a mindenegyben blogon találtam, de annyira nem bírom az ilyen portálokat, hogy ki kellett másolnom és akkor már azt is hozzáteszem, hogy igen. Pontosan így halunk meg, minden magyarázat nélkül, de a mobil és a facebook korszakában van ebben azért egy-egy tudatos elfordulás is, magunk és/vagy a másik védelmében.
Akit én elfelejtettem, és igen, már az illatára sem emlékszem, annak kitöröltem a számát is a telefonomból, de nem is emlékszem már rá, viszont nyomot hagyott maga után.
Gáláns volt, roppant gáláns úriember volt, amit azért még keresek mindenkiben. Ha nem is a szavaival, de a tenyerén hordozott, amikor épp nem bőgtem miatta.
Ezt a gálánsságot meghagyta nekem, hogy kereshessem tovább. Csodás randevúink hajnalán, bár úrilány módján elővettem a tárcám, aztán hamar megtanultam, hogy meg ne sértsem őt azzal, hogy megpróbálom. Fürödtem a randevúk változatos helyszíneiben. Aztán később, amikor már elmúltak a mézes hetek, és egy-egy nézeteltérés felütötte a fejét, akkor már haragudtam rá, hogy nem az a megoldás, hogy elvisz vacsorázni, hoz egy csokor virágot és akkor szőnyeg alá van söpörve minden probléma.
De akkor is, a mézes hetek, azok mézes hetek!
30 felett őszintén:
Igen, igen, a gyerek nem az audira fog hasonlítani, hanem a sofőrre, de ha a sofőrnek nincs mit a tejbe aprítani, akkor a gyereknek se lesz...
