Hát emlékezz már vissza, hogy mikor vittél be az ágyadba?
Bocsánat, az én ágyamba? Aztán a tiédbe is.
Mikor? Amikor azt merészeltem mesélni csillogó szemekkel - most hogy mitől csillogott azt hagyjuk is - hogy azt hiszem szerelmes vagyok valakibe, valaki másba.
Erre tessék. Megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is, kihasználva a kíváncsiságunk
és a beszámíthatatlanságunk egy őszi hajnalon akkor valahogy túlestünk ezen (is).
Szerinted.
Aztán még vagy ötször. Ebből egyszer kezdtem én. Igen. Egyszer, mert aznap annyira magányos voltam, hogy úgy éreztem soha senki nem lesz, aki megfogná a kezem, csak úgy.
Nem úgy, amiből azt hiszed, hogy szex lesz.Hanem úgy, hogy életed végéig fogni a akarja.
Különben is mi lett azzal, hogy mi ketten soha? Mert hogy - megmagyarázhatatlanul - NEM!
Persze ezt el is mondtad minden alkalommal, hogy ugye tudom hogy nem járunk.
Ja bazzeg, vettem észre, hogyne tudnám, csak nekem is jól esik...egy kézfogó. Érted?!
Nem mondom, nem volt rossz és ínséges időben az ember nem válogat ugye.
Csak azért érdekelne, hogy mi volt az a fejedben, ami átbillentette a nem, nem, nem vonalat,
egy igen, igen, még egyszer igen vonallá...
Mert egyszer, az egyszert még érteném, de ersze nem is egyszer volt hozzá szerencsénk, hogy akkor tessék, na pipa, ez is megvolt, de ezen felül is megkívántál...
Hoooooogyan?
Ha csak a nagyonszexi, nagyontörékeny, "nagyon" lányok, és mi meg ugye nem is!
Thja, a farok nem úgy válogat, mint a szem. Meg van, amikor a szívnek is megy a fa szállítás...
No nem azért, mintha én filozófiai mélységekig szeretnék elmenni a liezonok megfejtésében, de mégis érdekelne a dolog lélektana, már részedről, mert részemről terápia vonalon és pszichológiailag is magyarázható.
Mindig volt egy ok. Például egy koncert, például egy hétfő, például egy céges buli...
Ja és miért van az, hogy ezekről csak akkor tudsz beszélni, amikor a tudat módosult?
Akkor vagy őszinte, akkor vagy hihető, akkor vagy esendő.
Terápiáim. Lelki és fizikai terápiáink.
Lelkileg még van rendelés. Fizikailag már nem vállalom.
30 felett őszintén:
Egy szép idézet jut eszembe, hogy ha az ember nagyon vár valamire, akkor becsaphatják az érzései - lehet Veled is ez volt, vagy velem is ez volt. Nem akarlak megmenteni, de mindig itt lesz neked (is) a vállam.
