A körülmények persze mindezt cáfolják, ezek a száraz tények, tény részletek, próbálom érzelemmentesen leírni. Nyilván más szemszögből ezek teljesen máshogyan látszanak.
1. Harmadik találkozásunk alkalmával elmentünk moziba. Te fizetted a jegyet és aztán felajánlottad, hogy hazahozol kocsival.
2. Jobbra húztál a Tinderen.
3. Bemutattad a családod egy részét, együtt buliztunk.
4. Meghívtál magadhoz egy párt és engem vacsorára a saját lakásodba, hogy kóstoljuk meg amit főztél.
5. Eljöttél értem vidékre kocsival, a családomhoz, együtt ebédeltünk, hoztál sütit és pezsgőt, aztán odaadtad a kocsit egy körre apámnak.
+1 Azt mondtad, önmagad vagy mellettem.
Talán 10 ilyen tényszerű, objektív állítást is össze tudnék írni, mert túl rendes/kedves/előzékeny/figyelmes voltál velem minden találkozásunk alkalmával és mivel nem volt ilyen szerencsém eddig a férfiakkal, ezért valóban meglep és elvarázsol, hogy addig nem hajtasz el az autóval, amíg be nem érek a kapun. Nem is rejtettem véka alá, mert erről többször beszéltünk, hogy mit érzek. Egy beszélgetésünk alkalmával megkérdezted, hogy hogyan tudnád te visszaadni azt a sok bármit, amit tőlem kaptál és erre azt válaszoltam neked, hogy majd kitalálod, vagy ha nem tudod visszaadni, akkor ennek így kellett történnie. Nem tudtam, hogy ennyire bölcs vagyok és persze nem esett jól, hogy felemlegetted, mert igazad volt. Nem esett jól, amikor visszakérdeztél, hogy hozzámértél-e, vagy ígértél-e bármit. Nem. Természetesen nem. A Valami Amerikából jutott eszembe egy jelenet (1:37:25 - 1:38:55), végtelenül elcsépelt jelenet, de a hangsúlyok ugyanazok voltak a te szádból is. Persze, igazad van.
Sosem nyúltál hozzám, nem kértél semmire, nem ígértél semmit. Nem kérek és nem kérhetek semmit rajtad számon. Hiányoznak a beszélgetéseink, a találkozásaink, a stílusod, a humorod.Sajnálom, hogy nem úgy alakult ez köztünk, ahogy terveztem. Nekem az egész torta jár. Túl sokszor játszották már el velem a maradjunk barátok verziót. Bizonyára az én hibám, nem húzok határokat, nem húztam határokat, nem kérdeztem. Nem akarsz megbántani azzal, hogy nem mondod a szemembe, valójában nem vagyok az eseted, nem olyan csaj vagyok, akikre beindulnál, nem is leszek az. Ilyen vagyok. Sajnálom. Sajnálom, hogy nem, mert jó veled, melletted csak lenni. Titkon abban reménykedtem, hogy közös időtöltéseink közben majd belém szeretsz, szépen lassan, mert van ilyen, mások mesélték. Úgy éreztem megérte volna kivárni, de örülök, hogy beszéltünk róla, hogy mégsem.
Kár, hogy megmutattad milyen férfire van szükségem, eddig beértem a bunkókkal.
Magamnak kívánom, hogy boldog legyek, mert megérdemlem, már nagyon megérdemlem.
